Különvélemény

A Uniqul finn startup cég a világ első arcfelismerési technológián alapuló fizetési megoldásával készül előrukkolni, mellyel a bolti fizetéseket akár 5 másodperc alatt is el lehet majd intézni.

A projekt még csak a kezdeti fázisban tart, de a fogadtatása már most vegyes. Ezt a technológiát promotáló látványos videó alatti hozzászólások is mutatják. A „nagytestvérnek tetszeni fog”, „az egész olyan, mint egy ijesztő sci-fi”, „a kormány ismét támad” vagy a „könnyen vissza lehet vele élni” megjegyzések arról tanúskodnak, hogy egyelőre nem nagyon vannak ilyesmire felkészülve az emberek, és darabig még nem is lesznek.

A terv szerint a bolthoz közeledő vásárló arcáról egy kamera felvételt készít, majd egy “katonai minőségű algoritmus” azonosítja az illetőt. A fizetés elő-engedélyezése egy Uniqul számlához kapcsolt kártyával történik, a pénztáraknál már egy csak egy “ok” gomb megnyomás szükséges a tranzakció befejezéséhez.

A rendszer jelenleg 96 százalékos pontossággal ismeri fel a vásárlókat, ami azt jelenti, hogy az esetek 4 százalékában egy PIN-kód megadása szükséges a fizetések lebonyolításához. A cég ígérete szerint 99,6 százalékos pontosságot érnek el már idén ősszel.

A fizetések még kényelmesebbé tételéért a Uniqul havi díjat számít majd fel. 99 eurócentet kell fizetnie azoknak, akik csak egy előre meghatározott 1-2 kilométeres körzetben akarják használni a megoldást, havi 1,99 euróba kerül majd, ha egy városra vonatkozó arcfizetési-jogosultságot vásárol egy ügyfél. Az egész világra kiterjedő használati díj pedig várhatóan 6,99 eurót tesz majd ki. A kereskedőknek felszámítandó díjakról még nem döntött a cég. A fizetések lebonyolítására viszont már leszerződött a startup vállalkozás egy meg nem nevezett fizetési processzor céggel.

Nagy kérdés, hogy pár másodperces spórolás kinek ér majd pénzt, illetve ki akar fizetni azért, hogy fizethessen, mindezt olyan áron, hogy folyamatosan kamerákkal monitorozzák az ember arcát? A különböző biztonsági és technológiai problémákat egyelőre kár firtatni, hiszen kezdeti fázisban van a rendszer, így az egyetlen releváns kérdést jelenleg nem az előállítónak, hanem a potenciális felhasználóknak lehet feltenni: valóban megéri a kényelem a teljes kontrolt?

Advertisements

Állati robotok

Robotgepárd, betontömböket dobáló robotkutya, űrhajósokat szórakoztató japán minidroid, Schwarzenegger. Utóbbi mimikai játékának a fejlettségét már-már túlhaladják a jelenkor humanoid gépezeti. Cikksorozat a tegnap és a ma robotjairól.

Gyerekként sok műszaki beállítottságú kisfiú próbál meg robotot eszkábálni dobozokból, magnóból (amiből esetleg egy kazetta szól, amire felvettek néhány mondatot), különböző elromlott szerkentyűkből, és amikor az utolsó simításhoz érnek – azaz rátűznek egy régi, eltört rádióantennát a robot kartonfejére – rájönnek, hogy csak nézni lehet, minden más csekély képességének a működtetéséhez (ami a hasában bekapcsolható 8 órai híradóban merül ki) emberi beavatkozás szükséges.

Az ilyen fajta indíttatásokat ugyan a hollywoodi filmeknek köszönhették, az amerikai filmgyárban összedobott robotok se tudtak többet – értelemszerűen minden csak filmes trükk volt. Ez érthető, hiszen egy komolyabb robot előállításához annyi tőke szükséges, amiből négy Avatárt is le lehetne forgatni.

De vannak, akik nem viccelnek. Például a bostoni srácok. A hetekben jött ki egy videójuk az internetre, melyen egy felboríthatatlan robotkatona menetel, miközben különböző módokon próbálják meg kibillenteni az egyensúlyából. Az Atlas nevű gépezet még a laboratóriumban próbálgatja szárnyait, de jól állja a sarat, pedig a Boston Dynamics fejlesztői olykor egy termetes golyóval is oldalba lökik, hátha attól majd elesik, ha már a hirtelen elé rakott fadeszkáktól nem.

A fél lábon is jól boldoguló gépezet nem az első dobása a srácoknak, nagy popularitásnak örvendett robotkutyájuk is, mely úgy dobálja szájával a több kilós betontömböket, mintha szivacsból lennének. Big Dogot eredetileg arra tervezték, hogy nagy tömegű felszereléseket szállítson katonáknak olyan terepen, ahol más járművel nem lehet közlekedni. Ez a terv azonban változni látszik, hiszen a gépezet képességei jóval meghaladják a vártakat, végtagjai egészen kifinomultak és stabilak lettek, a mozgás közben keletkező rezgéseket pedig elnyelik, majd az így begyűjtött energiát újrahasznosítják. De nem csak ez szól a felhasználási terület módosítása mellett, hanem a közben beleölt pénzmennyiség is: Big Dog túl drága lenne egyszerű szamárnak.

Következő cikkünkben rátérünk az ötvennel futó robotgepárdra és jönnek a beszélő emberszabásúak is!

Három Magyarországnyi ember 1mp alatt

A japánok nagyot durrantanak: a Hitachi leányvállalata, a Kokusai Electric befejezte óriás teljesítményű arcfelismerő rendszerének fejlesztését, mely lényegében valós időben – egy másodperc alatt – 36 millió arcot képes azonosítani.

A technológia lehetővé teszi – egy kamerákkal lefedett – közterületen mozgó emberek követését, és a beérkező képek elenyésző emberi erőforrással való feldolgozását – köszönhetően a háttérben munkálkodó szoftveres algoritmusnak. A szuperteljesítményű rendszer állítólag már jövőre kereskedelmi forgalomba lesz hozva, legalábbis erről ír a Geekosystem nevű blog.

Ahhoz, hogy a szoftver képes legyen felismerni egy arcot, az szükséges, hogy arra függőleges és vízszintes irányban egyaránt legfeljebb harminc fokos szögből legyen rálátása, a rögzített felvételen pedig legalább 40×40 képpont legyen az arc képének részletessége.

Arra is lehetőséget ad a rendszer, hogy manuálisan tápláljanak be egy fotót valakiről, és azt az embert pillanatok alatt megkeresse a tömegben. A Hitachi szerint a megoldás ideálisan alkalmazható tömegközlekedési járatokon, bevásárlóközpontokban, de akár a hatóságok által is, például egy tüntetés vagy futballmecs résztvevőinek vizsgálatához.

Kíváncsian várjuk a fejleményeket, amikről természetesen be is számolunk.

Gépi lássál a Stanfordon!

Aki még nem ismerné: a Coursera.org egy online oktatófelület, ahol a világ legjobb egyetemeinek jelentkezhetünk különböző előadásaira – ráadásul ingyen. A lehetőség gyorsan meghódította a világot, a 2012-ben indult oldal egy év alatt 196 országból, másfél millió felhasználót szerzett. A hatalmas érdeklődés nem meglepő, több mint 30 egyetem kínál 200 kurzust hétről hétre, a felsőoktatási intézmények pedig olyan neveket viselnek, mint például Princeton vagy Stanford.

Mindenki találhat kedvére való kurzust, humán- és reál beállítottságúak egyaránt, bár utóbbiak azért bőségesebb kínálatból válogathatnak. Akik a gépi látás területére szeretnének némi betekintést nyerni, azoknak is érdemes figyelni az oldalt, a Stanfordon lehetőség van „Computer Vision: From 3D Reconstruction to Visual Recognition” nevezetű órát hallgatni, mely nagyjából annyit jelent, hogy Gépi látás: a 3D-s rekonstrukciótól a vizuális felismerésig.

A videó-előadásokon, írásos tananyagokon és házi feladatokon alapuló kurzus 5-10 óra erőforrást igényel egy héten, és a sikeres befejezést követően – amennyiben teszünk záróvizsgát (szintén online) – az oktatók által aláírt tanúsítványt kapunk a tantárgy elvégzéséről.