Machine Vision az orvostudományban
Dr. Balogh Attila 2002-ben került az Egyesült Államokba, egy híres arizonai idegsebészeti központba, ahol az volt a dolga, hogy kadávereken, azaz holttesteken műtéteket szimuláljon. – Ahogy egy pilótának is kell szimulátorban gyakorolnia, úgy egy sebésznek sem árt végigmennie azokon a lépéseken, amiket aztán később élesben kell megcsinálnia – magyarázza az idegsebész.
Az Államokban a sebészeti képzésnek kötelező része a kadávereken való gyakorlás. Ez megadja az embernek a manipulációs biztonságot, és lehetőséget, hogy azt az anatómiát, amit csak a könyvekből tanult meg, valóban tanulmányozhassa.
Balogh Attila a szimulációs műtétek alatt kezdett azon gondolkodni, hogy ezt az élményt valahogy képernyőre kéne varázsolni. Mint mondja, a sebészképzésben a mai napig két alappillérre támaszkodik az oktatás: az egyik a bonctermi gyakorlat, a másik a szöveges, illusztrált tankönyvek világa. – Ezekből próbálja meg az ember elsajátítani az emberi test bonyolult 3 dimenziós struktúráját, olyan színvonalon, hogy azután ezt a tudást a gyakorlatban elő tudja hívni. Az a probléma a boncteremmel, hogy Magyarországon például négy helyen érhető csak el, négy egyetemi centrumban, tehát nehezen hozzáférhető és drága a fenntartásuk is – magyarázza a szakorvos. A másik lehetőség az illusztrált tankönyvekből való tanulás, ezek azonban nem rendelkeznek interaktivitással.
– Mi egy olyan rendszerben kezdtünk el gondolkodni, ami interaktív, tehát a felhasználó saját maga kontrolálhatja a tartalmat. Ilyen alkalmazások már voltak, de ezek megrajzoltak, animáltak voltak, mint a Google Body például. Egy sebész, egy orvostanhallgató számára azonban fénykép alapú megjelenítés kell. Nekünk azt kell látnunk tanulás közben, amit a műtőben is fogunk, nem pedig egy rajzot – meséli az Országos Idegtudományi Intézetben (OITI) dolgozó sebész, aki ennek megfelelően egy fotógráfián alapuló megoldáson kezdett el gondolkodni.
Így kezdték el a fejlesztést, és a preparátumok fényképezését. Az elején egy hatalmas Zeiss robotmikroszkópot használtak, ám az egymillió dolláros berendezés nem fotózásra volt kitalálva, hanem idegsebészeti műtétekre, így nagyon lassan lehetett dolgozni vele. Balogh Attila immáron itthon kezdett el gondolkodni Dr. Kutor László informatikussal, hogy mivel lehetne leváltani az egytonnás szerkezetet. Végül egy sajátfejlesztésű, mindössze ötven kilós szkenner megvalósítása mellett döntöttek.
Az új technikával sokkal szabadabbon és gyorsabban lehet dolgozni, ami azért is fontos, mert így a preparátumok, azaz a különböző emberi testrészek rövidebb időt töltenek számukra kedvezőtlen környezetben. A Basler kamerát használó hardver szellemi atyja Kutor László, az Óbudai Egyetem oktatója, míg a hozzá tartozó szoftvert Balogh Attila és kollégája, Máté János kezdte kidolgozni. Hogy végre nevén nevezzük a dolgokat, a 4d Anatomy-ról van szó. – A 4d Anatomy nem csak teret mutat be, hanem egy folyamatot is. Tér és idő. Egy boncolás különböző fázisai, rétegenként végigmenve minden egyes testrészen, tehát egy lassú folyamatról van szó – magyarázza a munka és a termék lényegét az idegsebész.
A garázsfejlesztésként induló projekt kezd révbe érni. Már most rengeteg érdeklődő van, de a csapat prioritása, hogy a teljes emberi testet egy adatbázisba fel tudják vinni, amivel – becsléseik szerint – egy éven belül el fognak készülni. A kérdésre, hogy a következő orvos generáció már ezen fog-e tanulni, bizakodó válasz jön Balogh doktorúrtól: – Már vannak megrendelések és eladások is. A számítástechnika rohamos fejlődéséből kiindulva pedig úgy becsüljük, hogy pár éven belül már itt Közép-Európában is elterjedt lesz a tanulás ezen formája, sőt egyes helyeken már használnak ilyen technikákat.
Gépi Látás 